09.01
Istenkém,
segíts meg! Ezt nem hiszem el! Inkább kezdem az elejétől.
Reggel
hatkor az ébresztőm keltett. Öt perc szundival, de felkeltem. Lementem csináltam
magamnak egy kapucsínót, és ettem hozzá pár babapiskótát. Utána elmentem a
fürdőbe, és lefürödtem, majd melltartóban és bugyiban gyorsan átfutottam a
szobámba. Felkaptam egy fekete szoknyát és a fehér topom, rá meg felhúztam egy
inget - amit még évzáró után kivasaltam -, de nem gomboltam be, mivel utolsó
évzáróm az általánosba, és legalább most hadd nézzek ki úgy, ahogy akarok.
Öltözés után gyorsan kisminkeltem magamat. Füstös szemekkel , és cseresznyés
szájfényes szájjal léptem ki a fürdőből. A kinézetemet ellenőrizem a nappaliban
lévő tükrön, mikor csengettek. Elmentem
kinyitni.
- Szia, Kincsem! Csak pár papírért ugrottam haza, de már
megyek is tovább, mert holnap már új ügyféllel van találkozóm. Ja, és
megnyertem az ügyet! – köszöntött apa, de a mondat végét már a
dolgozószobájából - amit szinte soha nem használ, mert talán tavaly volt
utoljára itt BP-en ügyfele -, intézte hozzám.
-
Neked is, szia!
-
Sok sikert az utolsó évhez. Pár hét múlva jövök. Esténként
nyolctól vagyok elérhető. Szervusz! – lépett ki az ajtón egy nagy köteg papírt
tartva a kezében.
- Köszi - mondtam, de már az ajtó becsukódott az apám után.
Nos, ebből mindenki láthatta, hogy hogyan telik az életem. Ez három vagy négy
éve kezdődhetett, mivel apám egyik ismerősének az ismerőse megölte az
élettársának a gyerekét. És apám ismerőse ajánlotta a gyilkosnak az apámat. Ja,
de az még nem említettem meg, hogy a fél világot ugye bejárta a hír. És apa
elvállata az ügyet, ami mondhtatni, hogy sikeres volt, mivel első fokon hiába
kapott életfogytiglanit másodfokon már csak 35 évet. Azóta mindenkit védett már. Hét tizennyolckor
megcsörrent a telefonom. Rejtett szám hívott, ezért nem vettem fel. Miután
kinyomtam felmentem a szobámba, felkaptam a suli táskám, aztán elindultam, hogy
beléphessek a 8/A ajtaján, és elfoglalhassam a középső padsor második padját,
ahova még hetedikbe ültettek. Azóta mindig ott ültem. Páran már lézengtek az
osztályban, ám a nagyja csak negyven fele ért oda. Köztük az ikrem, Léna és a
barátnője, Regina. Számomra, aki fontos volt, az nem volt más, mint Kata. Vele is
a legendás hetedikes ültetés óta vagyok jóba, mivel őt mögém ültette. Az előző
iskolámban két személyes padok voltak, ezért kereken két éve, mikor beléptem az
osztályba furcsa is volt, hogy egyes padok vannak. 12-en vagyunk az osztályba,
és 3 padsor van. Mindegyikben 4
egyszemélyes pad. A falakra poszterek vannak ragasztva különböző
focicsapatokról/filmekről/énekesekről/sorozatokról. A táblát idén lecserélték,
mivel interaktív lett. Ezen kívül semmi
nem változott. Hét ötven ötkor levonultunk az udvarra, hogy a diri megnyissa az
évet. Ez tartott vagy fél óráig. Utána
az osztályokba felvonultunk, és az ofő elkezdte mondani a magáét. Felsorolta a
szüneteket; a tanárokat, úgy, mint ha nem ismernénk őket, és hasonló értelmes
dolgokat sorolt még fel az első óra felmaradt részében, és a másodikban.
Harmadikban beszélgettünk az ofővel, az utolsó 45 percben pedig szabadfoglalkozás
volt. Tanítás után hazajöttem, sütöttem magamnak egy adag pomfrit, felmentem a
szobámba, FB-ztem egy kicsit, aztán kettőkor elindultam tornára. Ma a gerendán
dolgoztunk. Hatkor izzadtan és fáradtan estem haza. Gyorsan lefürödtem, pizsit
húztam, lementem a konyhába és csináltam popcornt, aztán felmentem a szobámba,
és sorozatmaratont tartottam.
És most jön a bökkenő:
mivel nem akartam lelőni a poént már a bejegyzés közepén ezért ide írom: Lesz
egy új osztálytársunk. Nem más, mint Kocsis Karolina. Az a csaj valami
borzalom! Elkezdett járni ő is tornázni.
Talán kettő vagy három edzésen volt, mivel nem bírta tovább. Elkezdett ott
nyafogni, hogy: „Jajj, de fáj most a lábam. Hogy fogok így kecsesen és szépen,
nőhöz illően menni? Abba hagyom ezt az egészet” Nagyon bosszantó volt. De a
legszörnyűbb az volt, hogy ugye jártam két évet zeneiskolába, és egy
szolfézscsoportba kerültem vele. Hogy ott is mennyit nyafogott, meg mindig
próbálta eljátszani az énekesnőt, aki mind a nyolc oktávot ki tudja énekelni,
ha megkérte a tanárnő, hogy énekeljen valamit.
Jövő hétfőtől lesz az osztálytársunk. Kész öröm lesz vele együtt járni.
Pff.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése