09. 02, kedd
A
suliban semmi érdekes nem történt. Az osztálytársak az égvilágon semmit sem
változtak. Persze, külsőleg igen, külsőleg szerintem mindenki változott az ikremen
kívül. Ő talán kicsit még plázacicásabb lett, mint tavaly. Amit elég nehéz
felülmúlni!
Ahogy hazaértem, anya cetlije várt az asztalon. Azt írta, hogy
rendeljek pizzát, mert ma ő az ügyeletes a bölcsiben. És még az állt a cédulán,
hogy menjek át az új szomszédokhoz bemutatkozni. Megettem a pizzát, amit
rendeltem és felhívtam anyát, hogy most mi is van valójában. Annyit mondott,
hogy menjek már át a szomszédokhoz, mert kedvesek és van egy velem egyidős
gyerek is a szomszédban. Meg azt, hogy pár napig nem fog hazajönni, mert ki
kell kapcsolódnia. Amint később kiderült, nem csak egy szokványos
kikapcsolódásról volt szó.
Akkor amikor anya azt mondta, hogy elmegy
wellnessezni, egyből gondoltam, hogy pasi van a dologban, csak akkor egyből el
is vetettem a gondolatot, mert ez olyan abszurd volt. Végül átmentem a
szomszédba, és egy igazán váratlan emberrel találtam szembe magam. Bende állt
az ajtóban. Épp kopogni akartam, amikor kinyitotta az ajtót, ezért véletlen az
ő fejét kopogtattam meg.
- Szia, Léna! Hát te?
- Jaj, annyira sajnálom, hogy fejbe vágtalak!
- Semmi gond! De hogy kerülsz ide?
- Itt lakom a szomszédban! – mutattam a házunkra.
– Én már elég régen költöztem ide, de amint láttam, te csak tegnap.
- Ó, akkor te vagy az a lány, akit abban az
ablakban láttam! – most ő mutatott az én ablakomra.
- Igen, de hogy láttál be?
- A szobám a tiéddel szemben van!
Így
beszélgettünk egy darabig a házuk előtt. Áthívtam magunkhoz, meséltem neki az
ikremről, meg hogy mi minden történt, milyen volt régen, amikor még nagyon jó
barátnők voltunk. Este Bende hazament, én meg mosolyogva elaludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése