2015. szeptember 2., szerda

09.02, kedd /Léna/




   09. 02,  kedd

   A suliban semmi érdekes nem történt. Az osztálytársak az égvilágon semmit sem változtak. Persze, külsőleg igen, külsőleg szerintem mindenki változott az ikremen kívül. Ő talán kicsit még plázacicásabb lett, mint tavaly. Amit elég nehéz felülmúlni! 
  Ahogy hazaértem, anya cetlije várt az asztalon. Azt írta, hogy rendeljek pizzát, mert ma ő az ügyeletes a bölcsiben. És még az állt a cédulán, hogy menjek át az új szomszédokhoz bemutatkozni. Megettem a pizzát, amit rendeltem és felhívtam anyát, hogy most mi is van valójában. Annyit mondott, hogy menjek már át a szomszédokhoz, mert kedvesek és van egy velem egyidős gyerek is a szomszédban. Meg azt, hogy pár napig nem fog hazajönni, mert ki kell kapcsolódnia. Amint később kiderült, nem csak egy szokványos kikapcsolódásról volt szó. 
  Akkor amikor anya azt mondta, hogy elmegy wellnessezni, egyből gondoltam, hogy pasi van a dologban, csak akkor egyből el is vetettem a gondolatot, mert ez olyan abszurd volt. Végül átmentem a szomszédba, és egy igazán váratlan emberrel találtam szembe magam. Bende állt az ajtóban. Épp kopogni akartam, amikor kinyitotta az ajtót, ezért véletlen az ő fejét kopogtattam meg.
-        Szia, Léna! Hát te?
-        Jaj, annyira sajnálom, hogy fejbe vágtalak!
-       Semmi gond! De hogy kerülsz ide?
-        Itt lakom a szomszédban! – mutattam a házunkra. – Én már elég régen költöztem ide, de amint láttam, te csak tegnap.
-      Ó, akkor te vagy az a lány, akit abban az ablakban láttam! – most ő mutatott az én ablakomra.
-      Igen, de hogy láttál be?
-      A szobám a tiéddel szemben van!
Így beszélgettünk egy darabig a házuk előtt. Áthívtam magunkhoz, meséltem neki az ikremről, meg hogy mi minden történt, milyen volt régen, amikor még nagyon jó barátnők voltunk. Este Bende hazament, én meg mosolyogva elaludtam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése